Travel

VIDEO: Cetatea DEVA Fortress (Hunedoara County, Transylvania, Romania)

Enable ENGLISH subtitle ! – Activați subtitrarea în românește !
Deva Fortress is located atop of Fortress Hill that from a height of 371 m dominates Deva town (187 m). The Fortress Hill is a composite natural reserve (geological, botanical, landscape) extending over 30 hectares. If we do not want to climb down to reach the fortress, we can to use the cable car. The fortress was built, expanded and modified in several stages during the XIII-XIX centuries. At present the fortress appears as a system of three concentric, asymmetric and in spiral enclosures. The heart of the city is located on hilltop from which started construction. Fortress was meant defense against the Tatars and then the Turks, protection of nobles at several uprisings, was a noble residence, prison and garrison. At the time of our visit (2016) enclosure 1 was not open to tourists. It is admirable that access into the fortress is free, but unfortunately, information is non-existent. Fortress history is complex, fascinating, even still has many mysteries, but tourists remains only with the images of walls and with impressive views. The only panel warns about the possible presence of venomous snakes (horned viper, very protected species). Deva Fortress was built from the years 1250 tracking a Daco-Roman fortification (Castrum Deve) in a strategic point of prime importance, overseeing the movement to and from Transylvania on Mures Valley. Over time, the fortress has undergone modifications and extensions as the XVI, XVII, XVIII, XIX centuries. The fortress complex consists of the central building on the hill and three enclosures fitted with gates and reinforced with defensive towers and buttresses. The walls which are seen today belong to the XV-XVII centuries. Deva Fortress is the result of seven centuries of architectural developments and strong political and economic turmoil that rocked Transylvania’s history and who can be read in its walls.
Cetatea Deva este situată în vârful Dealului Cetății care de la înălțimea de 371 m domină municipiul Deva (187 m). Dealul Cetății Deva este rezervație naturală de tip mixt (geologică, botanică, peisagistică) care se extinde pe 30 ha. Dacă nu dorim să urcăm pe jos, ajungem la cetate folosind telecabina inaugurată în 2005. Cetatea a fost construită, extinsă și modificată în mai multe etape în perioada secolelor XIII-XIX. În prezent apare sub forma unui sistem sistem de trei incinte. Incintele sunt concentrice, asimetrice, în spirală. Inima cetății este incinta 1 situată pe vârful dealului, prima de la care a pornit construcția. Cetatea a avut rolul de apărare contra tătarilor şi apoi a turcilor, de protecție a nobililor cu ocazia mai multor răscoale, a fost reședință nobiliară, închisoare și garnizoană. La momentul vizitei noastre (2016) incinta 1 nu era deschisă pentru turiști. Este admirabil faptul că accesul în Cetate este gratuit, dar, din păcate, informarea turistică la fața locului este inexistentă. Istoria Cetății este complexă, fascinantă chiar și încă mai are multe enigme, dar turiștii rămân doar cu imaginea zidurilor și a priveliștilor impresionante. Singurul panou avertizează despre posibila prezență a șerpilor veninoși (vipera cu corn, specie foarte ocrotită). Cetatea Deva a fost construită începând cu anii 1250 pe urmele unei fortificaţii daco-romane (Castrum Deve) într-o zonă strategică de primă importanță, supraveghind circulația spre și dinspre Transilvania pe Valea Mureșului. Pe parcursul timpului, cetatea a suferit modificari si extinderi ca cele din secolele XVI, XVII, XVIII, XIX. Complexul Cetății constă din edificiul central de pe culmea dealului și din trei incinte prevăzute cu porți și întărite cu turnuri de aparare și contraforturi. Zidurile ce se văd în prezent aparțin secolelor XV-XVII. Cetatea Deva apare ca rezultat al unei evoluţii arhitectonice de şapte secole, iar puternicele frământări politice şi economice care au zguduit istoria Transilvaniei se pot citi în zidurile ei.

Vezi si... VIDEO: americanii care călătoresc în ROMÂNIA pentru prima dată! + Orizonturile aeroportului 😱 (Grecia ✈️ România)

Zoltán Tamás Regéczy

Déva vára egyike volt a magyar királyságot romba döntő 1241 – 42-es tatárjárás után, egy újabb mongol invázió elleni védekezésül emelt erősségeknek, amit IV. Béla király parancsára építettek fel. A továbbiakban is az uralkodó, illetve eme terület legfőbb tisztségviselője, az erdélyi vajda birtokában találjuk. Az első, napjainkig fennmaradt okleveles említése 1267-ből származott, amikor az uralkodó seregét „castrum Dewa” alatt legyőzte a pártütő, későbbi V. István hada. A XIV. század elejétől Kán László erdélyi vajda, az országot szétdaraboló tartományurak egyike mondhatta a magáénak, csak az ő halála után került át Károly Róbert király hatalmába. A következő évtizedekben királyi, illetve erdélyi vajdai várbirtoknak számított, aminek a környező jobbágyfalvak tartoztak a földesúri szolgálatokkal. Az örökös pénzzavarral Zsigmond király előbb az egyik felét adományozta el, majd a XV. századra teljesen magánbirtokos tulajdonába került át. Így a magáénak mondhatta Újlaki Miklós vajda, Hunyadi János kormányzó majd a dúsgazdag Báthory família is. A sok-sok földesúr közül kiemelkedik iktári Bethlen Gábor, aki 1610-ben kapta adományul az erdélyi fejedelemtől. Mint az önálló Erdélyt a vele szövetséges de veszélyes szomszédságnak számító törökkel szemben oltalmazó végvárak egyike, mindig fontos katonai erődítménynek számított. Ennek ellenére mégsem történt meg a korszak haditechnikai védőműveivel való kiépítése. A hódító török sohasem ostromolta meg, de 1660-ban Cselebi török világutazó felkereshette és beszámolhatott az itt látottakról. Déva vára 1701-ben elkerülte a Habsburg Lipót császár által a magyar várakra kimondott felrobbantási parancsot, mivel a falai közé vezényelt katonaság feladata lett a környező területek forrongó népeinek a felügyelete. A Rákóczi szabadságharc idején, 1704 – 06 között a kurucok állhattak őrt a falai között, majd ismét a császári kétfejű sasos zászlót tűzhették ki a bevonuló Habsburg zsoldosok. A többszörös védővonal utolsó nagyobb átépítését 1717 – 19 között végeztette el a bécsi Haditanács. A XIX. Század elején már korszerűtlenné vált a dévai erőd, így elárverezték az értékeit, amiket mindössze 150 forinttért vásárolt meg egy Pogány Franciska nevű asszony. Az új tulajdonos utasítására leszerelték az összes kaput, ablakot és ajtót, majd a gazdátlanná vált erődöt az ide sereglő környékbeli népek szabadon bonthatták az építőanyagáért. Ki tudja, mennyi maradt volna fenn a híres dévai várból, ha nem jár erre 1817-ben Habsburg I. Ferenc császár és király valamint a felesége, akiknek annyira megtetszett a hegyi vár fekvése, hogy utasítást adtak a helyreállítására. Az újjáépítése 12 esztendőig tartott és 216 ezer {!} forintba került. Déva sok csatát látott várának utolsó katonai szereplése 1848-ban történt, amikor is a 200 főnyi császári helyőrsége csak az élelem elfogyása után adta fel a posztját, szabad elvonulás feltétele mellett. Röviddel később azonban a puskaporraktár felrobbant, több mint 100 honvédet temetve maga alá. Ezzel végleg megszűnt Déva erősségének hadászati szerepe, falai az elmúlt évszázadok alatt, gondozás hiányában, egyre jobban pusztulnak.

Leírása: Déva {románul Deva} városának közvetlen szomszédságában, a 371 méter magas Várhegy tetejét koronázzák meg az Erdély történelmében mindig igen nagy katonai fontosságú szerepet játszó erődítmény nagy kiterjedésű romjai. A városnak a meredek hegyoldalakra felfutó utcáiból vághatunk neki a turistajelzésekkel ellátott földútnak, ami egyenest a Császár-kapunak vezet. Ez a legkülső védőmű, korabeli feljegyzések szerint, ágyúlőrésekkel ellátott, felső körfolyosós épület volt, ahol mintegy 100 főnyi őrség állomásozott. Ez után kezdődik a 600 méter hosszúságú falszoros, amit csak a lovas és gyalogos bejárattal ellátott Alsó-kapu szakít meg. Ez előtt a középkorban mély és széles szárazárkot alakítottak ki, de ennek napjainkra már nyoma sem maradt. Tovább haladva rövidesen elérkezünk az alsóvár területére. Ennek DK-i és DNy-i sarkain egy-egy olaszbástya alapfalait észlelhetjük, amiket az utolsó nagy erődítési munkálatok idején, 1717 – 19 között emeltetett Steinville gróf, dévai várparancsnok. Néhol kazamaták és lakóépületek maradványait láthatjuk a feltöltődött talajban rejtőzve. Az egykori források szerint még nagyobb itatót és halastavat is létrehoztak a várbeli népek, gondolva az élelmezésük kiegészítésére. A fölénk magasodó felsővárba, a legkorábbi épületrészekhez, a középkorban a Ny-i oldalon, az egymással párhuzamos kőoszlopokra fektetett gerendahíd vezetett, ez azonban napjainkban már nem létezik. Így csak a D-i oldalon kialakított lépcsős ösvényen kaptathatunk fel a Várhegy legmagasabb csúcsára. A felsővár vastag kőfalai egy szabálytalan ellipszis alakú területet vettek körbe. A legerősebb védőműve az 1613-as esztendő után létesített Bethlen-rondella, amit, az Erdélyt felvirágoztató fejedelem emeltetett. A legjobban támadható Ny-i oldalt kétszeres falgyűrű óvta a belső lakóépületeket, melyeken többszöri átépítés nyomait lehet megfigyelni. Így látni még korai kettős ablakot vagy reneszánsz stílusú pártázatot is, amire később újabb emeletet húztak. Sajnos az 1849-es robbanás megsemmisítette a felsővár egész DK-i sarkát, itt alapfalak sem maradtak meg. Más helyen viszont az egyes helyiségek, boltívek, ajtó és ablaknyílások is épségben állnak. Tábla jelzi Dávid Ferenc unitárius püspök börtönét, ahol vértanúhalált halt a nagy hitújító.

Forrás: http://varak.hu

iunie 10, 2017

Related Articles

One Response

Leave a Reply

Ad Blocker Detected